Álmodtam egy világot,
nyílott benne a hajnal,
Szárnyait tárva suhant el,
halkan repült az angyal.
Rózsája kecses volt,
kinyílott a lángja,
Legszebb cseppjét elővette,
melyet a napsugár már várta.
Ősze milyen szelíd,
sárgának muzsája,
Karját tárva delelőben,
nincsen már rajta ruhája.
A tavasza oly szép volt,
a télje az úgy fázott,
Álmodtam magamnak egy világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése