"1921. március 1. - Borzalom
Borzalmas. Nem tudom mi mással lehetne jellemezni az egészet. Talán ehhez hasonlót még nem érzett ember. Se testileg, sem lelkileg. A szorongás, a düh, a depresszió, az elmék irdatlan üvöltése, a szag mely az őrületbe kerget. Ma zártak be. Leírhatatlan mit nyújt nekem ez a 2x3 méter. Több halállal büszkélkedik az ágy, mint átaludt éjszakákkal. A kínkeserves ordítás itt nem létezik. És ez a zene. Mint valami komikum. Egy cirkuszi jelenet. Attrakció a porondon. Nehéz koncentrálnom mit írjak, el ne felejtsem igazi mondandóm. Hogyan válhat emberi elme olyan fajta kísérletezés árnyékává, amely javakat nem szolgál és eredménye sincs. Gondolom, akik olvasni fogják, nem értik miről lehet szó. Én sem értem. A folyosón amin végig hoztak, egy rideg, omladozó, meszesedő falú, végtelennek tűnő út volt. Körülnézve minden szemet szúrt. A vértócsa csak a legapróbb részlet. A falba köröm által vésett karmolások sokasága, művészi pontosságú vályatokat hagyva maga után, elvétve fogak a lábaim között, egy fej nélküli holttest egy hordágyon. És mindenhonnan csak a dörömbölés, az üvöltözés és a sikítás. Nem volt időm gondolkodni rajta, hogy vajon én is ilyen sorsra jutok. Mert tudtam. Elmegyógyintézetbe zártak. Vagyis tévedek. Ez a pokol. Riadt elmém akkor tért magához, illetve kapott sokkot, mikor kirohant az egyik zárkából egy beteg üvöltve, koponyája felső részét vesztve rohant a falnak. Az agya a helyéről a falra loccsant. Emberi fül nem hallott olyan rikoltást, amit én ott. Fehér arrcal az engem kísérő "doktorra" szegeztem tekintetem, arcából nem tudtam kiolvasni semmit sem, mert a fején maszk volt, mely csak a szemét nem takarta és a szája előtt is valami féle szerkezet. Akkor éreztem meg azt a kellemetlen kémiai bűzt. A szá..."
A feljegyzésből ennyi volt megtalálható, mit meg tudtak menteni. A lap itt elszakadt, további részei sosem kerültek elő. De fordítsuk is valóságba a történelmet, illetve jelenbe a múltat.
Történetünk nem is játszódik annyira messze tőlünk. A helyszín Magyarország.Az épület (pontos helyszín nincsen, mert szigorúan titkosnak minősítették az épületet és a benne zajlódó dolgokat, de a beszélések szerint ez valahol Taksony közelében volt, de nem biztos) az '50-es évek végéig üzemelt, amikor is egy hatalmas tűzvész hatására porig égett a létesítmény. Rengeteg irat maradt meg, amit az épületből menekülő dolgozók mentettek ki, ez is onnan származik. Továbbá tökéletes anatómiai jelentések, különböző szintű és mértékű orvosi kísérletezések feljegyzései. Az épület korai szakaszában egy gombászat volt, a föld alatt is pincerendszer húzódott, egész apró kis 'szobáktól' hatalmas termekig terjedt ki a komplexus. Miután a tulaj rejtélyes körülmények közt eltűnt (azóta is megoldatlan maradt az eltűnése), az átalakítást egy titkos társaság kezdte meg. Ők vállalták a kezes szerepét, kilétükre sosem derült fény. Miután papírokkal sikeresen ledokumentálták az intézmény létezhetőségét, katonai objektumnak állították be és a bejárást szigorúan megtiltották. Főként a skizofréneket kezelték itt, de került ide rab is halálbüntetés által. Rengeteg kísérletet végeztek, ami a beteg pánik és félelemmel kapcsolatos érzésein alapulnak. Az egyik nagy kísérleti teremben gépek tartottak életben egy embert, akinek a szerveit külön-külön zárt dobozokban (mint egy akvárium) tartották biológialig élő állapotban. És ez volt a legkisebb fajsúlyú eset. Az iratokból még több mindenre derülhet fény, de a hányinger és a szorongás tükrében nem olvastam tovább. Megsemmisítettem. A kormány titkolja ennek a létesítménynek a létét, illetve múltját.
