Santana While My Guitar Gently Weeps
Egyszerűen remek dal
2010. december 29., szerda
2010. december 28., kedd
Asylum
Csak leültettek az asztalhoz. Egy tök egyszerű faasztal, semmi terítő csak a jelentés odahányva a közepére. Beleolvastam:
Név: Jack Edelson
Szül.dátum: 1971.06.08.
Diagnózis: Kataton Skizofrénia
Már itt tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet. Echolalia és echopraxia. Az első, a szavak kényszeres ismétlését, utánzását takarja; a második pedig a mozgások robot szerű le utánzását foglalja magába. De mi van, ha paranoid vagy hebefrén, netán nem-differenciált? (Az utóbbi lenne a legsúlyosabb - és legnehezebb - hiszen mind a három típust magában hordozza a kór, és nem lehet teljes mértékben megbizonyosodni róla, hiszen nevéből adódóan nehéz kibogozni.) Megkérdeztem Michael-t, aki nem volt túl bőbeszédű és mintha titkolna valamit.
- Furcsa alak ez a Jack, nem lesz könnyű dolgod - felelt kérdésemre.
Gondoltam, majd csak kibogozom és nem lesz kemény menet. Azért tüzetesebben belegondoltam, hogy mi a fenét keresek itt; vajon jó ötlet volt erre vállalkozni? Erre a kérdésemre nem nagyon leltem meg a válaszomat, hiszen nem is volt időm filózni rajta mert behozták Jacket. Egy jó vágású fiatalember, félhosszú hajjal ami kicsit göndör szerű volt, olyan Kurt Cobaint emlékeztető megjelenéssel és csalfa félmosollyal az arcán. Leültették velem szembe és az őrök távoztak a helységből. A neoncsöveket kikapcsolták és kék lámpákat kapcsoltak fel a helyiségbe - amit valójában nem értek mire van ez az egész. Kicsit nyomasztó érzés kapott el az elején, olyan baljós előjel lehetett a szúró érzés a lábamba. Jack nem mondott semmit, csak tollat és papírt ragadott és elkezdett rajzolni. Húzott egy vízszintes vonalat, majd két párhuzamosat a vízszintesre merőlegesen, ami egy Pí-re hasonlított ám a bal oldali függőleges vonal közepéből egy félkör ív hajlott le egészen a vonalak aljáig. Mintha egy inka jelzés lenne. És ekkor megszólalt:
- Én ettől félek.
Megkérdeztem, hogy valójában mit ábrázol ez az ikon, de ő nem felelt erre semmit, így hagyatkoznom kellett a saját fantáziámra, illetve geometriai dolgokra. A fantáziám valahogy elkalandozott és a geometriai szempontok sem jöttek össze. A hátam mögül hallottam suttogást és megfordultam. Senki nem volt ott, csak a fal. Visszafordultam mire Jack felnézett a papírról rám és vigyorgott egyet majd lefagyott a mosoly az arcáról - olyan hirtelen történt, mint ahogy felmosolyodott - és tovább kezdte bámulni a papírt. Majd megkérdezte:
- Te is hallottad?
- Hallottam - feleltem, - de mi volt ez?
- A belső hang - válaszolta.
- Milyen belső hang? - kérdem.
- Egy idő után rájössz - és elnémult.
Csak elkezdett motoszkálni a gondolat a fejembe, hogy miért hiszi egy suttogás szerű hangról azt mi a belső hang volna? És miért hallottam én is? Három variáció van, amiből kettő ésszerűtlen. A legésszerűbb, hogy ez a skizofrénia hatása a hallott hangok leképzése és valamely jelentés tulajdonítása hozzá; a második az a saját belső hangom amit csak én hallok és ő nem; a harmadik meg az ő belső hangja amit én nem hallhatok. Marad az első variáns. Ám a suttogó hang nem szűnt meg. Hátrafordultam és akkor meg azt éreztem, hogy pont az ellenkező irányból jön a suttogás. Majd egyre jobban éreztem, hogy közel van a fülemhez a suttogó hang, mintha két oldalról beszélnének hozzám, de viszont senki nem beszélt csak éppen Jack vigyorgott. Felkeltette a gyanút bennem, hogy ez az ő műve. De mi lehet ez?
A hangok hirtelen megszűntek, Jack szeme becsukódott. Éreztem, hogy valami kezdetét vette és az én szemem is hirtelen lecsukódott. Innentől egy üres űr jelent meg...
Egy szántóföld mellett a földúton találtam magam, és Jack ott állt mellettem.
- Menjünk, mutatok valamit, de kérlek ne beszélj közbe, ne zavard meg az egészet!
- Rendben - feleltem.
A másik oldalt a kukoricásba vezetett az utunk. Egy darabig mentünk befele ami nem tűnt olyan hosszúnak, de egy teljesen más helyen lyukadtunk ki. A Golden Gate híd volt a szemünk előtt, amely kártyavárként hullott le a mélybe egyik pillanatról a másikra és San Fransiscót tűzvész emésztette fel. Mindezt rögvest azután, hogy kiértünk. Jack arca semleges volt, az enyém tátva maradt a csodálkozástól - vagy éppen a rettegéstől. Intett, hogy menjünk tovább így hát visszamentünk a kukoricásba és egy másik helyen léptünk ki belőle. Egyiptomba vagyunk. Egy turbános figura nekiállt imádkozni a szőnyegen a Szfinx felé fordulva, amikor az ima befejeztével a Szfinx összeomlott és a piramisokat mintha a föld nyelte volna el, egy olyan örvénylő fekete lyuk szerű valami csak éppen homokból kialakulva. Jack megint intett, hogy induljunk. Visszatértünk a kukoricásba és gyalogoltunk tovább. Valahol Afrikában lehetünk, oroszlánok, elefántok és zebrák. No meg a távolban valami fekete bőrű brigád. Majd Jack megbökött és a hegyek felé mutatott. Akkor láttam, hogy hatalmas özönvíz szerű folyam halad a kopár vidék felé. Mihelyst megérkezett az egész vidéket elmosta a víz, elpusztítva az állatokat és az embereket. Jack arca még mindig semmitmondó volt. Intett újra, hogy befelé a kukoricásba. Megint néhány lépés után megérkeztünk. Mielőtt kiléptem volna, Jack letépett négy nagy darab levet az egyik szárról és kirakta a mező elé. Rálépett a két levélre és mutatta, hogy menjek és tegyem én is ezt. Ráálltam. Az északi sarkon voltunk, ahol a a kőkemény jégpáncélból kinőtt egy szál virág. Nem értettem hogyan lehetséges ez, de meg kell vallanom nagyon szép volt. Jack arcán mosoly látszódott, láthatóan örült a virág jelenlétének. Ám a virág szépen lassan elhervadt, ahogy hatalmas recsegések és törések közepette érezhetően mozgásnak indult a jéghegy és a jégtáblák hatalmassága. Majd furcsa köd keletkezett; ami nem is köd volt, hanem az olvadó és egyre jobban forrósodó jég elpárolgásával keletkező gőzfelhők összessége. Jack visszarántott a kukoricásba és rohantunk befelé, majd ismételten a szántóföldhöz értünk.
- Meglepő? - kérdezte.
Én a pillanat hevében és a rohanás okozta levegő hiány közepette nem tudtam választ adni a kérdésére, mire ő legyintett egyet és visszatértem a szobába; A VALÓSÁGBA.
- Ez mi a fene volt? - kérdeztem enyhén zavarodott állapotomba.
- Tudod, hogy miért lyukadtunk ki azokon a helyeken és miért történtek azok az események? - reagált rá.
- Nem - feleltem.
- A jel amit lerajzoltam, az egy térkép. Az ívről indultunk, és a négy vég az a négy esemény, négy különböző helyszínen. Ám bele van kódolva valami amit nem tudok megfejteni.
- És mégis mi lenne az? - kérdeztem.
Tulajdonképpen ez volt az utolsó kérdés amit fel tudtam tenni neki, mert jöttek az őrök és elvitték vissza a szobájába. A gép ami rá volt kötve és figyelte az élettani dolgokat; túlzott intenzitás mutatott az életveszélyes állapot felé, ezért kellett megszakítani a beszélgetést. Az ún. térképről, bővebben semmit nem tudtam kivenni de világos volt, hogy a kukorica mezőben van ez a jel. A kérdés már csak az, hogy hol van ez a kukorica mező, és valójában mi az a kód?
Név: Jack Edelson
Szül.dátum: 1971.06.08.
Diagnózis: Kataton Skizofrénia
Már itt tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet. Echolalia és echopraxia. Az első, a szavak kényszeres ismétlését, utánzását takarja; a második pedig a mozgások robot szerű le utánzását foglalja magába. De mi van, ha paranoid vagy hebefrén, netán nem-differenciált? (Az utóbbi lenne a legsúlyosabb - és legnehezebb - hiszen mind a három típust magában hordozza a kór, és nem lehet teljes mértékben megbizonyosodni róla, hiszen nevéből adódóan nehéz kibogozni.) Megkérdeztem Michael-t, aki nem volt túl bőbeszédű és mintha titkolna valamit.
- Furcsa alak ez a Jack, nem lesz könnyű dolgod - felelt kérdésemre.
Gondoltam, majd csak kibogozom és nem lesz kemény menet. Azért tüzetesebben belegondoltam, hogy mi a fenét keresek itt; vajon jó ötlet volt erre vállalkozni? Erre a kérdésemre nem nagyon leltem meg a válaszomat, hiszen nem is volt időm filózni rajta mert behozták Jacket. Egy jó vágású fiatalember, félhosszú hajjal ami kicsit göndör szerű volt, olyan Kurt Cobaint emlékeztető megjelenéssel és csalfa félmosollyal az arcán. Leültették velem szembe és az őrök távoztak a helységből. A neoncsöveket kikapcsolták és kék lámpákat kapcsoltak fel a helyiségbe - amit valójában nem értek mire van ez az egész. Kicsit nyomasztó érzés kapott el az elején, olyan baljós előjel lehetett a szúró érzés a lábamba. Jack nem mondott semmit, csak tollat és papírt ragadott és elkezdett rajzolni. Húzott egy vízszintes vonalat, majd két párhuzamosat a vízszintesre merőlegesen, ami egy Pí-re hasonlított ám a bal oldali függőleges vonal közepéből egy félkör ív hajlott le egészen a vonalak aljáig. Mintha egy inka jelzés lenne. És ekkor megszólalt:
- Én ettől félek.
Megkérdeztem, hogy valójában mit ábrázol ez az ikon, de ő nem felelt erre semmit, így hagyatkoznom kellett a saját fantáziámra, illetve geometriai dolgokra. A fantáziám valahogy elkalandozott és a geometriai szempontok sem jöttek össze. A hátam mögül hallottam suttogást és megfordultam. Senki nem volt ott, csak a fal. Visszafordultam mire Jack felnézett a papírról rám és vigyorgott egyet majd lefagyott a mosoly az arcáról - olyan hirtelen történt, mint ahogy felmosolyodott - és tovább kezdte bámulni a papírt. Majd megkérdezte:
- Te is hallottad?
- Hallottam - feleltem, - de mi volt ez?
- A belső hang - válaszolta.
- Milyen belső hang? - kérdem.
- Egy idő után rájössz - és elnémult.
Csak elkezdett motoszkálni a gondolat a fejembe, hogy miért hiszi egy suttogás szerű hangról azt mi a belső hang volna? És miért hallottam én is? Három variáció van, amiből kettő ésszerűtlen. A legésszerűbb, hogy ez a skizofrénia hatása a hallott hangok leképzése és valamely jelentés tulajdonítása hozzá; a második az a saját belső hangom amit csak én hallok és ő nem; a harmadik meg az ő belső hangja amit én nem hallhatok. Marad az első variáns. Ám a suttogó hang nem szűnt meg. Hátrafordultam és akkor meg azt éreztem, hogy pont az ellenkező irányból jön a suttogás. Majd egyre jobban éreztem, hogy közel van a fülemhez a suttogó hang, mintha két oldalról beszélnének hozzám, de viszont senki nem beszélt csak éppen Jack vigyorgott. Felkeltette a gyanút bennem, hogy ez az ő műve. De mi lehet ez?
A hangok hirtelen megszűntek, Jack szeme becsukódott. Éreztem, hogy valami kezdetét vette és az én szemem is hirtelen lecsukódott. Innentől egy üres űr jelent meg...
Egy szántóföld mellett a földúton találtam magam, és Jack ott állt mellettem.
- Menjünk, mutatok valamit, de kérlek ne beszélj közbe, ne zavard meg az egészet!
- Rendben - feleltem.
A másik oldalt a kukoricásba vezetett az utunk. Egy darabig mentünk befele ami nem tűnt olyan hosszúnak, de egy teljesen más helyen lyukadtunk ki. A Golden Gate híd volt a szemünk előtt, amely kártyavárként hullott le a mélybe egyik pillanatról a másikra és San Fransiscót tűzvész emésztette fel. Mindezt rögvest azután, hogy kiértünk. Jack arca semleges volt, az enyém tátva maradt a csodálkozástól - vagy éppen a rettegéstől. Intett, hogy menjünk tovább így hát visszamentünk a kukoricásba és egy másik helyen léptünk ki belőle. Egyiptomba vagyunk. Egy turbános figura nekiállt imádkozni a szőnyegen a Szfinx felé fordulva, amikor az ima befejeztével a Szfinx összeomlott és a piramisokat mintha a föld nyelte volna el, egy olyan örvénylő fekete lyuk szerű valami csak éppen homokból kialakulva. Jack megint intett, hogy induljunk. Visszatértünk a kukoricásba és gyalogoltunk tovább. Valahol Afrikában lehetünk, oroszlánok, elefántok és zebrák. No meg a távolban valami fekete bőrű brigád. Majd Jack megbökött és a hegyek felé mutatott. Akkor láttam, hogy hatalmas özönvíz szerű folyam halad a kopár vidék felé. Mihelyst megérkezett az egész vidéket elmosta a víz, elpusztítva az állatokat és az embereket. Jack arca még mindig semmitmondó volt. Intett újra, hogy befelé a kukoricásba. Megint néhány lépés után megérkeztünk. Mielőtt kiléptem volna, Jack letépett négy nagy darab levet az egyik szárról és kirakta a mező elé. Rálépett a két levélre és mutatta, hogy menjek és tegyem én is ezt. Ráálltam. Az északi sarkon voltunk, ahol a a kőkemény jégpáncélból kinőtt egy szál virág. Nem értettem hogyan lehetséges ez, de meg kell vallanom nagyon szép volt. Jack arcán mosoly látszódott, láthatóan örült a virág jelenlétének. Ám a virág szépen lassan elhervadt, ahogy hatalmas recsegések és törések közepette érezhetően mozgásnak indult a jéghegy és a jégtáblák hatalmassága. Majd furcsa köd keletkezett; ami nem is köd volt, hanem az olvadó és egyre jobban forrósodó jég elpárolgásával keletkező gőzfelhők összessége. Jack visszarántott a kukoricásba és rohantunk befelé, majd ismételten a szántóföldhöz értünk.
- Meglepő? - kérdezte.
Én a pillanat hevében és a rohanás okozta levegő hiány közepette nem tudtam választ adni a kérdésére, mire ő legyintett egyet és visszatértem a szobába; A VALÓSÁGBA.
- Ez mi a fene volt? - kérdeztem enyhén zavarodott állapotomba.
- Tudod, hogy miért lyukadtunk ki azokon a helyeken és miért történtek azok az események? - reagált rá.
- Nem - feleltem.
- A jel amit lerajzoltam, az egy térkép. Az ívről indultunk, és a négy vég az a négy esemény, négy különböző helyszínen. Ám bele van kódolva valami amit nem tudok megfejteni.
- És mégis mi lenne az? - kérdeztem.
Tulajdonképpen ez volt az utolsó kérdés amit fel tudtam tenni neki, mert jöttek az őrök és elvitték vissza a szobájába. A gép ami rá volt kötve és figyelte az élettani dolgokat; túlzott intenzitás mutatott az életveszélyes állapot felé, ezért kellett megszakítani a beszélgetést. Az ún. térképről, bővebben semmit nem tudtam kivenni de világos volt, hogy a kukorica mezőben van ez a jel. A kérdés már csak az, hogy hol van ez a kukorica mező, és valójában mi az a kód?
2010. december 21., kedd
2010. december 19., vasárnap
2010. december 18., szombat
A nap dala
Koncz Zsuzsa Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. áprillis
Utóirat: csodálatos.
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. áprillis
Utóirat: csodálatos.
2010. december 17., péntek
Puszta véletlen?
"A konvoj a közelben lévő kicsiny falu felé haladt, ahol a már régóta táborozó amerikai csapatok a helyreállítási munkálatokat végezték. A rádiót hallgattuk, melyből áradott érezhetően a feszültség, nehogy valamilyen tálib merénylet áldozata legyen a szakasz. Az út jobb oldalán hatalmas kőfal húzódott, ami egyfajta biztonságot jelentett számunkra az esetleges kelet felől érkező támadások ellen. A bal oldalon, a lejtő aljából növekedett ki a puszta hatalmas és kopár látványa. A konvoj megállt, de ekkor már a katonák a gépkarabélyokat csőre töltötték. Szívdobbanás volt a leghangosabb hang, amit az akkori másodpercekben hallottam. Nem voltam megbizonyosodva a tényekről, hogy egy barikádba ütköztünk vagy esetlegesen csak állj!-t parancsoltak az osztagnak. A rádió elnémult. Szokatlan zavar látszott mindenki arcán, egyből kizártam azt, hogy meg kellett volna állnunk parancsra. Az egyik magasabb beosztású tiszt kiabálás hallatszott előröl: "Ezt látnotok kell, ezt muszáj látnotok!" Riporterhez híven heves szívveréssel próbáltam meg kiugrani a kocsiból, hogy egyből lencsevégre kapjam az eseményeket. A kocsi végén tartózkodó néger katona vetett véget villámtámadásomnak. "Először mi, aztán majd maga!... A biztonsága érdekébe." Teljesen megértem ezt a fajta reakciót, lehet az ő helyében én is ezt csináltam volna amit ő tett. Sőt, biztos is. Miután kiszállt mindenki a járművekből, furcsa nyomás lett úrrá a testemen és pillanatok alatt kimerültnek éreztem magam. Mikor kiszálltam megpillantottam a következőt. Úgy megközelítőleg egy kilométerre lehetett az a belül égető fénnyel égő, kívülről por és hamufelhőnek tűnő köd által körülvett objektum, vagy lehet éppen nem is objektum volt, hanem az a jelenség. Az egészben a legszembetűnőbb volt, hogy gömb alakja volt. A katonák közül mindenki fáradtságra panaszkodott és mintha teher nehezedett volna rájuk, nehezen tudtak állni. A fényjelenség szüntelen jelen volt, míg egy irtó magas pukkanás hallatszott, amivel a gömb eltűnt és megszűnt a furcsa érzés, ami a tehert és a fáradtságot okozta. A katonák öröm éljenzéssel és tapsolással ünnepeltek, mivel egy bombázó akció sikerességét vélték felfedezni ebben a pár percben. Igen ám, csak amikor a konvoj indult volna tovább, mindegyik gépjármű tankja ürességet jelzett és a gyújtásra sem reagált semmit a motor. A szakaszvezető rádiója (mivel ő a csapatszállító teherautón ült és a hátsó ablak helyén nem volt üveg) megszólalt: "Bázis hívja SAS13-at, vétel." A szakaszvezető reagált: "Itt SAS13, vettem." Ám ekkor kaptuk a ledöbbentő üzenetet: "SAS13, 3 órája nem válaszolnak, hol az ördögbe vannak? Azonnali visszatérés a bázisra!" A szakaszvezető megnézte az óráját és három órával későbbi időpontot mutatott. Érdekes mód, mindegyik katonának az órája ugyanannyit mutatott másodpercre pontosan, sőt még az enyém is! A bökkenő viszont az volt, hogy egyikőnk órája sem ketyegett."
Egy amerikai dokumentumfilmet forgató stáb kamerása számolt be erről az eseményről, amely Pakisztán nyugati részén Dagari-tól nem messze történt. A kérdezősködések után kiderült, hogy a térségben semmilyen fajta gyakorlatot, sem akciót nem hajtottak végre.
Egy amerikai dokumentumfilmet forgató stáb kamerása számolt be erről az eseményről, amely Pakisztán nyugati részén Dagari-tól nem messze történt. A kérdezősködések után kiderült, hogy a térségben semmilyen fajta gyakorlatot, sem akciót nem hajtottak végre.
2010. december 16., csütörtök
Parkolóháznak indult, titok-háznak végződött
A sztori lényegében a következő:
Úgy a '80-as évek közepette táján épülhetett ez az épület. Bár inkább már létesítménynek mondaható, sőt a mítosz-vadászok és a spekulánsok körében is eléggé elterjedt megnevezése: a titok-objektum. Ennek a kalamajkának az elején a tervezők nem számoltak egy esetleges ilyen opció felbukkanásával. De melyik az a tervező, vagy éppen kivitelező (a melósokat bele sem értve, hiszen ők csak dolgoznak az épületen, fizetés lesz akkor jóság lesz alapon) aki számol mindenféle esettel - beleértve a különös, paranormális jelenségeket, amit nem hogy a tervezők, de még sokszor a tudósok sem értenek. Az épületen a munkálatok elkezdődtek. Időközben beköszöntött egy kis infláció, kis természeti csapás és munkás lázadás, így aztán elhúzódott az építkezés. Hosszú ideig ment ez, míg aztán a '90-es évek elejére elkészült az épület. Általában a két biztonsági őr (igazándiból csak az egyik volt biztonsági őr, a másik felért egy sima portás jelenlétével és csak aludni járt be a munkahelyére - továbbiakban 'alvós') váltotta egymást a parkolóház őrzésében. Ezzel nem is volt túlzott nagy gond. Egy két tolvajt elcsíptek, különösebb nagyobb összegű lopás, rongálás nem történt. Jó híre terjedt el a háznak a biztonságáról és az áráról (olcsóbb volt mint a többi, sok férőhelyes és mindenekelőtt biztonságos) és így a biznisz mászott egyre jobban felfele a létrán. Ám amikor már sokadik biztonsági őr azt mondja, hogy ő nem akar itt dolgozni mert furcsaságokat észlelt (amelyeket nem tudott megmagyarázni - későbbi nyomozások után a volt biztonsági őrökből egy párat pszichiátrián, diliházban találtak meg) de viszont az alvós nem tapasztalt semmi szokatlant - tehát terelődött feléje a gyanú, hogy valamit titkol. Történetünk itt kezd érdekessé válni... A biztonsági őrök javarészt mind egy időpontot említettek (a napok eltérőek voltak, de az idő stimmelt minden esetben) amikor furcsa zörejt, sikongatást és ordibálást hallottak az épület hátsó részén. A következő rész a portás füzetének megjegyzés rovatából származik:
Úgy a '80-as évek közepette táján épülhetett ez az épület. Bár inkább már létesítménynek mondaható, sőt a mítosz-vadászok és a spekulánsok körében is eléggé elterjedt megnevezése: a titok-objektum. Ennek a kalamajkának az elején a tervezők nem számoltak egy esetleges ilyen opció felbukkanásával. De melyik az a tervező, vagy éppen kivitelező (a melósokat bele sem értve, hiszen ők csak dolgoznak az épületen, fizetés lesz akkor jóság lesz alapon) aki számol mindenféle esettel - beleértve a különös, paranormális jelenségeket, amit nem hogy a tervezők, de még sokszor a tudósok sem értenek. Az épületen a munkálatok elkezdődtek. Időközben beköszöntött egy kis infláció, kis természeti csapás és munkás lázadás, így aztán elhúzódott az építkezés. Hosszú ideig ment ez, míg aztán a '90-es évek elejére elkészült az épület. Általában a két biztonsági őr (igazándiból csak az egyik volt biztonsági őr, a másik felért egy sima portás jelenlétével és csak aludni járt be a munkahelyére - továbbiakban 'alvós') váltotta egymást a parkolóház őrzésében. Ezzel nem is volt túlzott nagy gond. Egy két tolvajt elcsíptek, különösebb nagyobb összegű lopás, rongálás nem történt. Jó híre terjedt el a háznak a biztonságáról és az áráról (olcsóbb volt mint a többi, sok férőhelyes és mindenekelőtt biztonságos) és így a biznisz mászott egyre jobban felfele a létrán. Ám amikor már sokadik biztonsági őr azt mondja, hogy ő nem akar itt dolgozni mert furcsaságokat észlelt (amelyeket nem tudott megmagyarázni - későbbi nyomozások után a volt biztonsági őrökből egy párat pszichiátrián, diliházban találtak meg) de viszont az alvós nem tapasztalt semmi szokatlant - tehát terelődött feléje a gyanú, hogy valamit titkol. Történetünk itt kezd érdekessé válni... A biztonsági őrök javarészt mind egy időpontot említettek (a napok eltérőek voltak, de az idő stimmelt minden esetben) amikor furcsa zörejt, sikongatást és ordibálást hallottak az épület hátsó részén. A következő rész a portás füzetének megjegyzés rovatából származik:
"1995. 08. 13. Vasárnap.
Megjegyzés: Hajnali 3:30, furcsa ordibálás és őrjöngés az épület D részéből. Hátramegyek megnézem mi a franc folyik ott. - Holnap nem dolgozok itt, ne is várjanak."
A őrzést végző cég egyik munkatársa kereste fel a biztonsági őrt, akit túlzott sokkhatással kezeltek, és nem volt hajlandó elárulni mit látott illetve mi történhetett a D részlegen. Az eset érdekesség, hogy a kérdést követően üveges szemek, sápadtság és kézremegés lépett fel az illetőnél. De viszont ő volt az egyetlen aki lejegyzett bármit is, és nem csak faképnél hagyta az egész céget, épületet.
A cég értetlenül állt a történtek előtt. Az alvós kolléga elmondása szerint, semmi furcsát nem tapasztalt a többi munkatársával kapcsolatban, egész jól elbeszélgetett mindegyikkel és valójában ő sem értette, hogy milyen okból kifolyólag változtak meg. Ami szemet szúrt mindenkinek, hogy éppenséggel csak ő nem érzékelt semmit sem ezekből a furcsa hangokból, történésekből, és sosem ő nézte meg, hogy mi történik, hanem mindig a másik kollégát küldte ki. Kamerákat illetve hangrögzítő eszközöket szereltek fel, melyek főként a D szektorra voltak irányítva. Az év végéig semmilyen jelenség nem történt.
Miután megbizonyosodtak arról, hogy ezek a rejtélyes események befejeződtek, - legalábbis hitték - egy másik kolléga töltötte be a posztot. 1996 lett az az év amikor valami ténylegesen bekövetkezett. Majdnem pontosan egy évre a lejegyzett dokumentum megismétlődött, bár mind a két biztonsági őr jelen volt, ám egyikőjük sem ment hátra a D részre, hiszen a kamerából látszódott volna, hogyha történik valami. Év közben a rendőrség is látogatást tett az épületben eltűnt személyek után nyomozva - nem is egyszer. Furcsa mód, a rendőrség a különös jelenségek után 1-2 nappal jelent meg az illető autója után kutatva (mivel az eltűnt személyek gépjárműveit egytől-egyig mind megtalálták a garázsban). A biztonsági őrök beszámolója szerint, hátul nincs ajtó amin tudnának távozni - ezt mutatták is a rendőröknek - csak elől tudnak közlekedni, hogy a be- és kilépés ellenőrzés alatt legyen az illetéktelenek miatt. Legutóbbi esetben egy diplomata miatt nyomoztak, aki előző este rakta le az autóját és másnap hajnalban indult - volna... Belügyminisztériumi nyomozók érkeztek, akik az autó körül nem találtak semmilyen nyomot és kérték az kazetta azonnali lejátszását. A dátum: 1996.06.06. 03:30. A felvételen látszódott a diplomata miközben készül beszállni a kocsiba, ám a felvétel kihomályosodott. A kép visszaállása után a diplomata nem látszódott. A későbbi rendőrségi videó analízis kiderítette, hogy sem a kamera, sem a kazetta hibája nem lehetett a felvételen látszódó effektus, valós magyarázattal a rendőrség nem tudott szolgálni (egyes kollégák a nyomozói berkek között már az ördög eljövetelének titulálták ezt a napot az eseménnyel). A nyomozás elhúzódott még egy jó darabig, sűrűn volt látogatva a kopók által az épület. Majd ismét elérkezett a nap: 08.13. Kedd. Az alvós hátrament a D szektorba a transzformátort ellenőrizni, mivel hallotta a búgást és őt zavarta. Az időpont most nem esett hajnali fél négyre, de a kamerák elsötétültek mind. Gondolta a kollégája, hogy lekapcsolhatta a transzformátort majd vissza, hátha úgy megoldódik a probléma. Ám egy jó másfél óra múlva sem tért vissza az alvós, így a kolléga elindult megkeresni, de nem lelte nyomát. Tudatában a különös jelenségeknek, eltűnéseknek és rendőrségi herce-hurcának, másnap már ő sem jött dolgozni.
Így a cég, két belső munkatársat küldött ki, akik év végéig őrizték az épületet, és semmilyen furcsa eseményeket nem tapasztaltak. Bár a rendőrség felelősségre vonta az épület üzemeltetőjét, bizonyíték hiányában hamar vége szakadt a nyomozásnak.
A két férfi (belső céges ember) nem számolt be furcsa dolgokról, de megjegyezték, holnap már nem dolgoznak a cégnél.
1997-től az épület üresen állt, rémhíre gyorsan elterjedt. A cég bontásra ítélte, de valamilyen okból kifolyólag a munkásokat - aki kezdték volna a bontási munkálatokat - senki nem látta újra...
Megjegyzés: Hajnali 3:30, furcsa ordibálás és őrjöngés az épület D részéből. Hátramegyek megnézem mi a franc folyik ott. - Holnap nem dolgozok itt, ne is várjanak."
A őrzést végző cég egyik munkatársa kereste fel a biztonsági őrt, akit túlzott sokkhatással kezeltek, és nem volt hajlandó elárulni mit látott illetve mi történhetett a D részlegen. Az eset érdekesség, hogy a kérdést követően üveges szemek, sápadtság és kézremegés lépett fel az illetőnél. De viszont ő volt az egyetlen aki lejegyzett bármit is, és nem csak faképnél hagyta az egész céget, épületet.
A cég értetlenül állt a történtek előtt. Az alvós kolléga elmondása szerint, semmi furcsát nem tapasztalt a többi munkatársával kapcsolatban, egész jól elbeszélgetett mindegyikkel és valójában ő sem értette, hogy milyen okból kifolyólag változtak meg. Ami szemet szúrt mindenkinek, hogy éppenséggel csak ő nem érzékelt semmit sem ezekből a furcsa hangokból, történésekből, és sosem ő nézte meg, hogy mi történik, hanem mindig a másik kollégát küldte ki. Kamerákat illetve hangrögzítő eszközöket szereltek fel, melyek főként a D szektorra voltak irányítva. Az év végéig semmilyen jelenség nem történt.
Miután megbizonyosodtak arról, hogy ezek a rejtélyes események befejeződtek, - legalábbis hitték - egy másik kolléga töltötte be a posztot. 1996 lett az az év amikor valami ténylegesen bekövetkezett. Majdnem pontosan egy évre a lejegyzett dokumentum megismétlődött, bár mind a két biztonsági őr jelen volt, ám egyikőjük sem ment hátra a D részre, hiszen a kamerából látszódott volna, hogyha történik valami. Év közben a rendőrség is látogatást tett az épületben eltűnt személyek után nyomozva - nem is egyszer. Furcsa mód, a rendőrség a különös jelenségek után 1-2 nappal jelent meg az illető autója után kutatva (mivel az eltűnt személyek gépjárműveit egytől-egyig mind megtalálták a garázsban). A biztonsági őrök beszámolója szerint, hátul nincs ajtó amin tudnának távozni - ezt mutatták is a rendőröknek - csak elől tudnak közlekedni, hogy a be- és kilépés ellenőrzés alatt legyen az illetéktelenek miatt. Legutóbbi esetben egy diplomata miatt nyomoztak, aki előző este rakta le az autóját és másnap hajnalban indult - volna... Belügyminisztériumi nyomozók érkeztek, akik az autó körül nem találtak semmilyen nyomot és kérték az kazetta azonnali lejátszását. A dátum: 1996.06.06. 03:30. A felvételen látszódott a diplomata miközben készül beszállni a kocsiba, ám a felvétel kihomályosodott. A kép visszaállása után a diplomata nem látszódott. A későbbi rendőrségi videó analízis kiderítette, hogy sem a kamera, sem a kazetta hibája nem lehetett a felvételen látszódó effektus, valós magyarázattal a rendőrség nem tudott szolgálni (egyes kollégák a nyomozói berkek között már az ördög eljövetelének titulálták ezt a napot az eseménnyel). A nyomozás elhúzódott még egy jó darabig, sűrűn volt látogatva a kopók által az épület. Majd ismét elérkezett a nap: 08.13. Kedd. Az alvós hátrament a D szektorba a transzformátort ellenőrizni, mivel hallotta a búgást és őt zavarta. Az időpont most nem esett hajnali fél négyre, de a kamerák elsötétültek mind. Gondolta a kollégája, hogy lekapcsolhatta a transzformátort majd vissza, hátha úgy megoldódik a probléma. Ám egy jó másfél óra múlva sem tért vissza az alvós, így a kolléga elindult megkeresni, de nem lelte nyomát. Tudatában a különös jelenségeknek, eltűnéseknek és rendőrségi herce-hurcának, másnap már ő sem jött dolgozni.
Így a cég, két belső munkatársat küldött ki, akik év végéig őrizték az épületet, és semmilyen furcsa eseményeket nem tapasztaltak. Bár a rendőrség felelősségre vonta az épület üzemeltetőjét, bizonyíték hiányában hamar vége szakadt a nyomozásnak.
A két férfi (belső céges ember) nem számolt be furcsa dolgokról, de megjegyezték, holnap már nem dolgoznak a cégnél.
1997-től az épület üresen állt, rémhíre gyorsan elterjedt. A cég bontásra ítélte, de valamilyen okból kifolyólag a munkásokat - aki kezdték volna a bontási munkálatokat - senki nem látta újra...
A nap dumája
Valójában ennek a mondatnak biztosan van valamilyen jelentése. Még nem tudtam rájönni, de talán egyszer biztos vissza fog köszönni életem során reám, és majd akkor bizonyosodok meg a jelentéséről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)